Gondolta volna? A vakondriasztó, a galambriasztó galambtüske feltárulkozása által a kételyek is elűzetettnek

A vakondriasztó, a galambriasztó, a galambtüske hasznos eszközök. Nézzük, mit kell tudni a tárgyban!

A vakondok és a vakondriasztó

A vakondok, bár kevéssé feltűnőek, valójában mindenhol jelen vannak, ahol laza szerkezetű, nedves és rovarokban gazdag talaj található. Gyakran feltűnnek a kertekben, ahol az élelem után kutatva fúrt járataik és túráik gyakoriak.
Testük henger alakú, és sűrű, rövid, fekete szőr borítja. A hosszú orruk meredek, a fúrófejre emlékeztet, melynek segítségével könnyedén ás a föld alatt. A hatalmas, öt erős karommal ellátott lábaik lehetővé teszik számukra, hogy előre és hátra is gyorsan mozogjanak a járataikban. Habár a szemük igen kicsi és majdnem vak, érzékelik a fény változását. Kiváló hallásuk és kitűnő szaglásuk segíti őket az életben.
Szaporodásukról kevés információnk van, vemhességük ideje sem pontosan ismert. Általában évente egyszer, általában március vagy április hónapban párzanak, és a föld alatti fészkekben 3-7 vak, szőrtelen kölyköt hoznak a világra.
Magányos állatok, életük minden mozzanata a földfelszín alatt zajlik. Nagyobb földkupacok alatt van a fészke központja, ahonnan szellőzőjáratok vezetnek a felszínre. Fészke gyep, levelek és apró gyökerekkel van bélelve. Életüket járataikban töltik, melyek nyomait a földfelszínen láthatjuk. Téli alvásra nem hajlanak, inkább a fagymentes, mélyebben fekvő helyekre vonulnak vissza. Átlagosan 3-4 évig élnek.

Mit eszik, hogy él a kis vakond?

A vakondok kizárólag rovarokkal és azok lárváival táplálkoznak, semmilyen növényi anyagot nem fogyasztanak. Napi tápanyagszükségletük megegyezik saját testsúlyukkal, ami általában 100-150 gramm között van. Ha egy-két órát nem esznek, igen nyugtalanok lesznek. Télre élelemmel tartalékolnak, és fészkeikben általában földigilisztákat gyűjtenek össze, melyeket harapással tehetnek mozgásképtelenné.
Miután a fiatal állatok önállóvá válnak, elhagyják szülőhelyüket és új területeken telepednek le. Ezért fordul elő, hogy olyan kertekben is feltűnnek, ahol korábban nem látták őket.

Miért fontos a vakondriasztó?

A vakondok jelenléte némi kárt okozhat, mivel feltúrják az ágyásokat, kitúrják a palántákat és megbontják a pázsitfelületeket. Emiatt sok kerttulajdonos nem kedveli őket, és sok esetben el is pusztítja őket. Azonban a kutatások azt mutatják, hogy ott, ahol a vakondok jelen vannak, a talajban sok rovarlárva, hernyó és csiga található. Így jelenlétük valójában hasznos lehet, mivel az általuk elfogyasztott rovarok sokkal nagyobb kárt okozhatnak a kertekben, mint maguk a vakondok.
Bár a vakondok védett állatok, a kertekben történő elpusztításuk megengedett. Azonban célszerűbb őket elriasztani, ha szükséges. Erre több módszer is létezik, például a katránnyal vagy petróleummal átitatott vakondriasztó rongyok elhelyezése, vagy fonatokból készült dróthálók a palánták távol tartására. Ugyanakkor kimondottan elektromso vakondriasztó eszközök is rendelkezésre állnak.
A vakondriasztó mellett a vakondok ellen csapdázás is hatékony lehet. A csapdát könnyen elkészíthetjük egy 4-5 cm átmérőjű és kb. 20 cm hosszú műanyag csőből. Az egyik végét bedugjuk, a másik végére befele billenő ajtócskát szerelünk. A csapdát a friss vakondtúrásba helyezzük, és csali gyanánt földigilisztát tehetünk bele. Ha az állat belebújik a csapdába, onnan nem tud kijönni. A csapdát együtt a vakondokkal könnyedén kiemelhetjük. Gyakran az állatot a földből kifordítják, majd vízbe helyezik, és természetes élőhelyére viszik, ahonnan soha többé nem tér vissza a kertbe.

A galambriasztó galambtüske esete a galambovantaggal

A galambovantag gyakran megjelenhet emeletes városi vagy vidéki kertes házakban, különösen a galambdúcokban, de időnként a baromfiólban is megtalálható. Más néven galambpoloskának, tyúkpoloskának vagy tyúktetűnek is nevezik, mivel főként a zsindelyek között kialakított galambfészkekben élnek.
Átlagosan 4 mm hosszúak, de jól tápláltak lehetnek akár 9 mm-esek is, és világossárgák színűek.
A nőstény minden vérszívás után petéket rak le, általában 12-70 darabot. A petékből kikelt lárvák lassan, 3-4 hónapos fejlődésükhöz vérszívásra van szükség. Madarak vérével táplálkoznak. Napközben rejtett életet élnek, a gazdaállat fészkeinek hasadékaiban vagy részeiben pihennek, és csak éjszaka járnak táplék után. Az ember környezetében szerencsére nem szaporodnak el, mivel az ember vérét szívva napok alatt elpusztulnak.
A lakásba általában nyitott ablakon keresztül jutnak be, az elhagyott galambfészkekből, elhanyagolt padlásterekből vagy baromfiólakból kimaszik a hosszú ideig tartó éhezés miatt.
Kártétele abból adódik, hogy alkalmanként az embereket is megtámadhatják. A csípése kellemetlen viszketést okozhat, és a bőrön nehéz gyógyuló, nedvező sebeket és bőrgyulladást okozhat. Az előidézett kárt gyakran összetévesztik az ágyi poloskáéval.
Az irtásuk rovarirtó permettel (BIO-KILL, BOGATIR, INSECTICIDE 2000, INSEKTENKILLER) és felületkezelő aeroszol palackkal (BLANTEX, CHEMOTOX PUFF, PIF-PAF-B, UNICRON EXTRA) igen hatékony. A kezelés során főleg a fekhelyekre és az ablaktokokra kell figyelmet fordítani. Ugyanakkor természetesen a galambok kipaterolásával is próbálkozhatunk. Ebben a galambriasztó, a galambtüske lesz segítségünkre. A galambriasztó mellett persze össze is fogdoshatjuk a madarakat egy húsleves erejéig.
A megelőzés alapja a fertőzött helyek felkutatása és felszámolása, különösen a házakon lévő galambfészkek eltávolítása és elpusztítása.